1. fejezet; Mindennek vége

Vége a csatának és nem sérült meg senki, senki csak az én Jacobom. Ahogy Charlie leírta hogy káromkodott, és más anyját vette a szájára már mindent eltudtam képzelni. Carlisle mindent megtett, annyi morfiumot nyomott belé, hogy egy normális ember már függővé vált volna. Charlie még azóta is megszállottan keresi. Billy akár hogy is mondta neki hogy nagy fiú már, tud magára vigyázni. Ő rá sem hederített. Néha-néha is bujkált valami, de azonnal szétfoszlott amint a falkára gondoltam. Azóta is tartom a kapcsolatot Seth-el. Éppen a LaPushban sétáltam amikor Edwardra gondoltam. Mert még ma nem is jelentkezett. Egyet gondoltam és a telefonomért nyúltam. Amikor megbotlottam egy kiálló fa gyökerében. Ez nem volt meglepő, úgy is olyan béna vagyok!
-Nagyszerű!-mondtam haragosan.
Most már segítséget kell hívnom. A telefonomban Edward szerepel az első helyen. Nem haboztam, felhívtam. Miközben kicsöngött, nagyon meg ijedtem. Mert a fák közül kilépett egy farkas. Mondanom sem kell, hogy azonnal felkeltem a földről. Farkasból-Emberré lett. Ő volt az! Jacob. Azonnal odafutott hozzám.
-Hé Jacob! Csak hogy végre itt vagy!-mondtam kicsattanó örömmel!
-Bella, istenem nem ütötted meg magad?-kérdezte levegővétel nélkül.
-Nem kutya bajom!-vágtam rá azonnal.
-Hát te nem vagy férjnél?!-kérdezte bizakodva.
-Ő...-ziháltam. -Még nem.-vágtam rá azonnal.
-Szóval, akkor nem lesz semmiféle esküvő?-kérdezte reménykedve.
-Nem, még nem.-mondtam amilyen gyorsan csak tudtam.
-Hé, most csak az a lényeg hogy itt vagy!-löktem meg és egy kicsit fájdalmasra sikerült.
-Igen meg persze az hogy te is itt vagy!-és egy nagy lendülettel átfogta a derekam és megölelve felemelt.
-Jaj Jacob, annyira hiányoztál!-motyogtam halkan, ahogy letett.
-Szóval...engem is meghívtok?-mondta és közben elcsuklott a hangja.
-Persze, az egész falkát!-viccelődtünk.
-Őhm... oké.-mondta nevetés közben.
-Itt a vérszívód!-mondta az orrát ráncolva.
-Micsoda?!-értetlenkedtem.