BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. július 19., hétfő

2.fejezet ;Várakozás

-Érezem a szagát!-mondta grimaszolás közben.

-Na én mentem!- és futásnak eredt.
-Ne Jacob, csak ezt ne!-kiabáltam utána.
Hirtelen megállt és rámnézett.
-Még messze jár, csak a határig jött.-kiabált vissza.
Nos, gondoltam magamba, ha ezt a kiabálást nem hallja meg.. akkor semmit sem..
-Még van egy kis időnk.-és hirtelen visszafutott.
-Ezt meg hogy érted?-értelmetlenül néztem rá.
-Csak, csak ne menj el oké?-tettem fel neki a kérdést újra meg újra.
-Muszály! Nem bírok itt maradni.-válaszolta durván, és egy enyhe de forró csókkal búcsúzott. Már futásnak is eredt és szép lassan eltünt a fák között. Én pedig dunnyogva elindultam a határ felé, oda ahol már vártak rám.
Alice, Emett, és Edward türelmetlenkedtek a határnál. Ez vicces, mert Jacob nem is említette hogy mind a három Cullen testvér itt lenne.
-Hé, Mrs.Cullen!-viccelődve kiáltotta Emett, és azonnal odafutott hozzám, és megölelve felemelt a földről.
-Jólvan,jólvan mostmár leteheted!-kiáltott rá Edward, amikor már fél perce szórított.
-Nos, halljam hol voltál?-Edward kérdőre vont.
-Háát.. tudod én csak, sétálgattam.. -próbáltam nem elárulni hogy Jacob-val voltam.
-Értem, és mi az a seb a lábadon?-kérdezte, és mind a hárman a vérző lábamra néztek.
-Oh, hát ez? Csak egy kiálló fa gyökerében megbotlottam.-mondtam el az igazságot.
-De kutya bajaom, nem kell aggódnod értem.-mentegetőztem.
-Oké, szóval akkor irány haza!-mondta Alice aki most szokatlanul szótlan volt.
Mind a négyen beszálltunk Edward kocsijába, és szótlanul ültünk.
-Alice, hogy állsz a készülődéssel?-kérdeztem, mert nagyon unalmas volt a hangulat.
-Oh.. tudod egész jól, már majdnem készen vagyok.-Mondta elég magabiztosan.
Hazaértünk. Engem kitettek a házunknál, és ők csatlakoztak a többiek vadászatához. Én pedig bementem a házba.
-Hé, Bells milyen napod volt ma?-csengett fel a szokásos kérdés Charlie-tól.
-Nagyon unalmas volt, mint mindíg.-és megadtam neki a szokásos választ.
-Apa!-szólítottam meg.
-Igen?-kérdezte vissza.
-Nem bánod, ha ma elöbb fekszem le? Nagyon fáradt vagyok.-válaszoltam neki, fáradt hangon.
-Persze, bells nyugodtan.-a megértő válasz megérkezett.
-Oké, akkor felmegyek.-és egyszeriben a lépcső felé vettem az irányt, de elötte még gyorsan telefonáltam egyet.
Kicsöng....
-Hé, Seth én vagyok az, Bella.-bemondtam a telefonba, azonnal hogy felvette.
-Szia Bella!-felkiáltott.
-Nem hiszed el hogy mi történt, találkoztam Jacobbal!-mondtam neki izgatott hangon.
-Télleg? És mégis hol?-kérdezte meglepően.
-Éppen a LaPush-ban sétáltam, amikor felbukkant a fák között.
-Ez remek!-felkiáltott.
-Szóval, nem tűnt el örökre.-reménykedett.
-Nem, nem tűnt el.-szóval akkor megnyugodhattok.-nyugtattam őt.
-Csak gondoltam szólok nektek, mert senkinek sem szóltam.-bizonygattam.
-Oké köszönjük.-megköszönte és hozzátette hogy:-Mást nem tehetünk mint hogy várunk, mert vissza fog térni a falkához.
-Okés, akkor várok, és Szia!-köszöntem el.
-Szia Bella!
Felmentem a szobámba és Edward már ott várt rám, aggódó arcal.

2010. július 14., szerda

1. fejezet; Mindennek vége

Vége a csatának és nem sérült meg senki, senki csak az én Jacobom. Ahogy Charlie leírta hogy káromkodott, és más anyját vette a szájára már mindent eltudtam képzelni. Carlisle mindent megtett, annyi morfiumot nyomott belé, hogy egy normális ember már függővé vált volna. Charlie még azóta is megszállottan keresi. Billy akár hogy is mondta neki hogy nagy fiú már, tud magára vigyázni. Ő rá sem hederített. Néha-néha is bujkált valami, de azonnal szétfoszlott amint a falkára gondoltam. Azóta is tartom a kapcsolatot Seth-el. Éppen a LaPushban sétáltam amikor Edwardra gondoltam. Mert még ma nem is jelentkezett. Egyet gondoltam és a telefonomért nyúltam. Amikor megbotlottam egy kiálló fa gyökerében. Ez nem volt meglepő, úgy is olyan béna vagyok!
-Nagyszerű!-mondtam haragosan.
Most már segítséget kell hívnom. A telefonomban Edward szerepel az első helyen. Nem haboztam, felhívtam. Miközben kicsöngött, nagyon meg ijedtem. Mert a fák közül kilépett egy farkas. Mondanom sem kell, hogy azonnal felkeltem a földről. Farkasból-Emberré lett. Ő volt az! Jacob. Azonnal odafutott hozzám.
-Hé Jacob! Csak hogy végre itt vagy!-mondtam kicsattanó örömmel!
-Bella, istenem nem ütötted meg magad?-kérdezte levegővétel nélkül.
-Nem kutya bajom!-vágtam rá azonnal.
-Hát te nem vagy férjnél?!-kérdezte bizakodva.
-Ő...-ziháltam. -Még nem.-vágtam rá azonnal.
-Szóval, akkor nem lesz semmiféle esküvő?-kérdezte reménykedve.
-Nem, még nem.-mondtam amilyen gyorsan csak tudtam.
-Hé, most csak az a lényeg hogy itt vagy!-löktem meg és egy kicsit fájdalmasra sikerült.
-Igen meg persze az hogy te is itt vagy!-és egy nagy lendülettel átfogta a derekam és megölelve felemelt.
-Jaj Jacob, annyira hiányoztál!-motyogtam halkan, ahogy letett.
-Szóval...engem is meghívtok?-mondta és közben elcsuklott a hangja.
-Persze, az egész falkát!-viccelődtünk.
-Őhm... oké.-mondta nevetés közben.
-Itt a vérszívód!-mondta az orrát ráncolva.
-Micsoda?!-értetlenkedtem.