3 fejezet: Tények

Ahelyett, hogy ott álltam volna az ajtóban, és figyeltem volna az arcvonásait, a karjaiba omlottam.
-Edward ne haragudj!-kezdtem bele, mert sejtettem hogy már tud az én "Jacob"' akciómról.
-Nem kell sajnálnod, mind azt hittük, hogy elment!-válaszolt vissza gyengéd hangján, ahogy szokott, ami mindig megnyugtat.
-Igen, ahogy én is, ezért kellet szólnom a falkának.-mondogattam neki.
-Szóval, akkor találkoztál vele, ugye?-kérdőre vont.
-Igen, éppen a LaPushban sétáltam, és megbotlottam, amikor Jake a fák mögött tűnt fel elöttem.
-Már mindent értek, de miért nem engem hívtál?-kérdezgetett miközben a hajammal babrált.
-Én akartalak, de amikor már éppen csöngött volna, akkor megláttam őt, akkor már nem gondolkoztam.
-Értem, szóval már nem is érdekellek ha Jake feltűnik?-még mindig a bársonyos hangján szólt hozzám.
-Dehogynem! Csak, most láttam hetek óta először, nagyon hiányzott már nekem.-mentegetőztem.
-Nos, ezt megérthetem.-mosolygott el.
-Remélem nem terveztél mára semmit.-szólalt fel.
-Nem, igazából nem, de holnapra igen.-válaszoltam neki.
-Na, és mit?-kérdezgetett miközben még mindig a hajammal babrált.
-Hát, először is úgy gondoltam, hogy suli után elmennék hozzátok.-elmosolyodtam.
-Jó program, veled tartok!- felnevetett.
-És neked, mi a terved mára?-kérdőre vontam.
-Először is, nyomás az új suliba, aztán majd meglátod.-titokzatos képet vágva elindult az ajtó felé.
Az ágyon ülve még grimaszoltam neki egyet, aztán megszólaltam:
-Hát jó.-pedig semmi kedvem nem volt, suliba menni, főleg mivel teljesen új környezet lesz. De nem baj, mert nem leszek egyedül, mint annak idején Forksban.
De ha Edward is ott van velem, megnyugtatóan, és hihetetlen gyorsasággal telnek az órák.
Leértünk. Apu már nem itthon, szokás szerint az őrsön volt. Ahogy kiértünk az ajtón, ott állt Edward Volvója, szokás szerint már ezzel járunk suliba, főleg most, hogy az én kocsim nem bírta volna azt a hosszú utat, amit meg kell tenni mindennap a suliba menet. Egyenlőre még nem költöztem el, de idővel arra is sor kerül! Addig is kénytelenek leszünk így suliba járni.
Fél órán át csönd volt a kocsiban, és aztán az is kiderült, hogy Alice is velünk fog járni.
Viszonylag gyorsan telt az idő, de én megtörtem a csendet.
-Na, és a Volturi?-kérdőre vontam.
-Mi van vele?-visszakérdezett.
-Aro nem tudja, hogy még mindig ember vagyok?-kérdeztem miközben felé fordultam.
-Valószínűleg, igen már tudja.-válaszolta halál nyugodtan.
-És, mikor szándékozol átváltoztatni?-kérdeztem nyugtalanul, miközben beletúrtam a hajamba.
-Ez az egyetlen megoldás!-mondtam rögtön utána, nagyobb nyugtalansággal.
-Tudom, de ameddig nem szükséges, kérlek kerüljük ezt a témát.-válaszolta és a vezetésre koncentrált.
-Rendben.-válaszoltam, és lassan lenyugodtam.
Ahogy megérkeztünk, bementünk a suliba, ugyanis zuhogott az eső. A folyosón sétáltunk tovább, amikor társult hozzánk Alice.
-Na hogy haladsz, az esküvő szervezésével?-hangzott el a kérdés Edward szájából.
Ahogy ezt kiejtette a száján, lefelé kezdtem nézni, és elfordultam. Tudtam, ez feltűnik Edwardnak de én nem voltam kész erre.
-Nagyon jól, de még rengeteg dolog hátravan.
Elkezdett remegni a lábam, nem tudom mitől féltem annyira, de amennyi könyvet tartottam a kezemben, egyszerre kiesett a kezemből.
Ahogy a könyvek kiestek a kezemből, Edward azonnal ott termett mellettem, és megfogott mielőtt elesek.
-Sajnálom, nem tudom mi lehet velem.-mentegetőztem.
-Jól van, Alice, fogd Bella cuccát hazaviszem.
-Nem! Jól vagyok, semmi bajom.-mentegetőztem.
-Nem! Bella, most hazaviszlek.-parancsolt rám Edward.
-Alice, kérlek hozd magaddal Bella cuccait a kocsihoz.-és már mentünk is kifelé.
-Beültünk a kocsiba és már hajtottunk is haza. Alice természetesen, nem jött velünk. Ő mondta meg a tanárnak miért nem lehettünk ott.
Ahogy elindultunk, én aludni kezdtem, és az egész utat végigaludtam. Éreztem ahogy Edward autója egyre csak felgyorsul.
Amikor hazaértünk, Edward a karjaiban vitt fel a szobámba, és már hívta is Charliet.
-Nem kellet volna hazahozz, jól kezdem az első napomat!-mondtam neki.
-Nem tehettem mást, látszott rajtad, hogy nem vagy jól!-mondta, és közben megcsókolta a homlokom.
-Én tudom mi történt veled!-mondta bársonyos hangján.
-Mi történhetett?-én még míndig nem értettem.
-Félsz, félsz ettől az egész házasság dologtól, de nyugodj meg.-megnyugtatott a szavaival.
-Igen, talán így van, de ígérem többet nem fordul elő.-mentegetőztem.
-Rendben, de addig is aludj, majd még benézek hozzád, és biztosan Charlie is benéz hozzád. Újra homlokon csókolt, és elindult kifelé, én pedig megint csak elaludtam.