BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

2010. szeptember 11., szombat

Átváltozott a blog

Hey ^^ szóval, most nem fejezettel jöttem, hanem új külsővel, amit egyedül csináltam sok mindent tesómtól vettem, de ő nem bánja (jallylove.blogspot.com) Még ma megpróbálom hozni a fejezetet, de nem garantálom, hogy kész is lesz. Annyit még, hogy az egész külsőben a legjobban, a Bellás kép tetszik nekem itt jobb oldalon, amit szintén tesóm választott nekem :)

xoxo: bella (nina)

2010. augusztus 22., vasárnap

4 fejezet: A meglepetés

Ahogy felébredtem, elkapott a szédülés, és egy szál fekete pólóban elindultam lefelé a lépcsőn. Azonnal keresni kezdtem Edwardot. De a ház üres volt. A telefonért nyúltam és tárcsáztam a számot.
-Hey.-mondtam azonnal, ahogy felvette.
-Hé Bella, hát te miért nem alszol?-kérdezte meglepően.
-Úgy látszik kialudtam magam.-válaszoltam neki.
-Miért mentél el?-kérdőre vontam.
-Alice hívott fel, és sietnem kellet.-válaszolta.
-Miért, mi történt?-kérdőre vontam, szokás szerint.
-Alice látott valamit?-kérdeztem, és közben kezemmel szántottam a hajam.
-Igen, látott valamit.-válaszolta, de a hangja csak úgy remegett.
-Mi a baj Edward?-kérdeztem vissza.
-Semmi, tényleg semmi.-aggódott hanggal válaszolt.
-Oké.-válaszoltam vissza.
-Érted megyek, ne mozdulj, maradj ott a házban.-válaszolt, és közben elcsuklott a hangja.
-Rendben, csak siess!-most már én is aggódó hanggal válaszoltam neki.
-Miért talán nincs valami baj?-kérdőre vont.
-Nem, nincs, de nagyon megrémisztettél.-válaszoltam halkan.
-Nyugodj meg, pár perc és ott vagyok!-és ezzel kinyomta.
Felszaladtam a szobámba, és átöltöztem. Nem ment valami gyorsan, mert még mindig Edward szavai zsongtak a fejemben. Mi lehet a baj? És akkor minden összeállt. A Volturi. Talán ők az a veszély, amit Alice látott, mi van ha, tudják hogy még mindig ember vagyok? És csak fel-alá járkáltam a szobámban. Nem bírtam tovább. És akkor kopogtak az ajtón.
Lerohantam amilyen gyorsan csak tudtam, ami nem volt könnyű mert egy csomószor megbotlottam, de végül ajtót nyitottam. Edward az ajtóban állt, felkapott és betett a kocsijába.
Elmentünk.
Az egész úton hallgattunk, én pedig nem mertem rákérdezni de egyszer muszáj rajta túlesnem.
Ahogy odaértünk a Cullen házhoz, kiemelt a kocsiból, és a bejáratig cipelt, mert még mindig szédültem, és ő ezt valahogy sejthette mert mindenhová a karjában vitt. Amikor végre a bejárathoz értünk, bementünk az ajtón, és mint egy kupaktanács, az összes Cullen ott volt a nappaliban. Beértünk. Edward és én leültünk.
-Na jó, mi a baj?-kérdőre vontam Edwardot.
-Úgy látszik hogy Jane, és a bandája visszajönnek.-válaszolt Emett, mert Edward szóhoz sem tudott jutni.
-Hogy lehet ez?-kérdeztem Carlisletól.
-A múltkori kis eset gondolom Aro fülébe juthatott.-válaszolta komolyan.
-Ennek az egész rémálomnak csak úgy vethetünk véget, ha átváltoztatsz.- és rámeredtem Edwardra.
-Nem, azt nem engedem! Amíg van esélyem, embernek akarlak látni.-válaszolta dühödten, és könnyes szemmel.
-De a Volturit nem lehet elintézni, ugye?-kérdeztem tőlük.
-Nem, sajnos nem.-válaszolta Emett.
-De akkor mit tehetünk?-kérdeztem tőlük.
-Alice pontosan mit láttál?-kérdeztem, és közben elcsuklott a hangom.
-Annyi volt az egész, hogy Jane, és a többiek Olaszországban tanácskoztak, rólad.
-Edward hirtelen felkapott, és dühös léptekkel vitt kifelé.
-Mégis mit csinálsz?-rákérdezett Carlisle.
-Nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy eljöjjenek Belláért.-és azzal továbbindult.
-De nincs más választásod!-Carlisle válaszolt vissza neki.
-Már hogy ne lenne! Elviszem innen, és megvédem mindentől.
-De hiszen tudod, hogy ezt nem teheted.-válaszolt neki Rosalie.
-Akkor most azt hiszem hazaviszem Bellát.
-Vigyázzatok magatokra!-kiáltott Esme, és azzal kiléptünk a teremből, és az ajtó felé vettük az irányt.
-Edward, én nem tudom mi ütött belém ma reggel, és azt sem hogy miért kezdtek el tanácskozni rólam... de abban biztos vagyok hogy veled maradok, ha törik, ha szakad.-és azzal egy forró csókkal kivitt.
Betett az autóba, és hazavitt.
Charlie már otthon várt, kérdőre vont arccal, Edward viszont a karjaiban hozott haza.
-Mégis hol voltatok? És miért nem voltál suliban?-kérdezte Charlie.
Edward letett, és én odasétáltam lassú léptekkel Charlie felé, és alig álltam a lábamon, ezért egyszer kicsuklott a lábam, de Edward megfogott.
-Mi az Bells talán beteg vagy?-kérdezte Charlie.
-Reggel majdnem összeestem a suliban, és Edward hazahozott, aludtam egyet, aztán elvitt engem Carlislehoz és ő megnézett.
-Azt mondta hogy nagyon gyenge vagyok, és pihennem kell.
Azzal Edward felvitt a szobámba, de az előtt hogy felvitt volna, Charlie megköszönte neki, hogy hazahozott.
Felvitt, és lerakott az ágyamra. Azzal mind a ketten elaludtunk.

2010. augusztus 18., szerda

3 fejezet: Tények

Ahelyett, hogy ott álltam volna az ajtóban, és figyeltem volna az arcvonásait, a karjaiba omlottam.
-Edward ne haragudj!-kezdtem bele, mert sejtettem hogy már tud az én "Jacob"' akciómról.
-Nem kell sajnálnod, mind azt hittük, hogy elment!-válaszolt vissza gyengéd hangján, ahogy szokott, ami mindig megnyugtat.
-Igen, ahogy én is, ezért kellet szólnom a falkának.-mondogattam neki.
-Szóval, akkor találkoztál vele, ugye?-kérdőre vont.
-Igen, éppen a LaPushban sétáltam, és megbotlottam, amikor Jake a fák mögött tűnt fel elöttem.
-Már mindent értek, de miért nem engem hívtál?-kérdezgetett miközben a hajammal babrált.
-Én akartalak, de amikor már éppen csöngött volna, akkor megláttam őt, akkor már nem gondolkoztam.
-Értem, szóval már nem is érdekellek ha Jake feltűnik?-még mindig a bársonyos hangján szólt hozzám.
-Dehogynem! Csak, most láttam hetek óta először, nagyon hiányzott már nekem.-mentegetőztem.
-Nos, ezt megérthetem.-mosolygott el.
-Remélem nem terveztél mára semmit.-szólalt fel.
-Nem, igazából nem, de holnapra igen.-válaszoltam neki.
-Na, és mit?-kérdezgetett miközben még mindig a hajammal babrált.
-Hát, először is úgy gondoltam, hogy suli után elmennék hozzátok.-elmosolyodtam.
-Jó program, veled tartok!- felnevetett.
-És neked, mi a terved mára?-kérdőre vontam.
-Először is, nyomás az új suliba, aztán majd meglátod.-titokzatos képet vágva elindult az ajtó felé.
Az ágyon ülve még grimaszoltam neki egyet, aztán megszólaltam:
-Hát jó.-pedig semmi kedvem nem volt, suliba menni, főleg mivel teljesen új környezet lesz. De nem baj, mert nem leszek egyedül, mint annak idején Forksban.
De ha Edward is ott van velem, megnyugtatóan, és hihetetlen gyorsasággal telnek az órák.
Leértünk. Apu már nem itthon, szokás szerint az őrsön volt. Ahogy kiértünk az ajtón, ott állt Edward Volvója, szokás szerint már ezzel járunk suliba, főleg most, hogy az én kocsim nem bírta volna azt a hosszú utat, amit meg kell tenni mindennap a suliba menet. Egyenlőre még nem költöztem el, de idővel arra is sor kerül! Addig is kénytelenek leszünk így suliba járni.
Fél órán át csönd volt a kocsiban, és aztán az is kiderült, hogy Alice is velünk fog járni.
Viszonylag gyorsan telt az idő, de én megtörtem a csendet.
-Na, és a Volturi?-kérdőre vontam.
-Mi van vele?-visszakérdezett.
-Aro nem tudja, hogy még mindig ember vagyok?-kérdeztem miközben felé fordultam.
-Valószínűleg, igen már tudja.-válaszolta halál nyugodtan.
-És, mikor szándékozol átváltoztatni?-kérdeztem nyugtalanul, miközben beletúrtam a hajamba.
-Ez az egyetlen megoldás!-mondtam rögtön utána, nagyobb nyugtalansággal.
-Tudom, de ameddig nem szükséges, kérlek kerüljük ezt a témát.-válaszolta és a vezetésre koncentrált.
-Rendben.-válaszoltam, és lassan lenyugodtam.
Ahogy megérkeztünk, bementünk a suliba, ugyanis zuhogott az eső. A folyosón sétáltunk tovább, amikor társult hozzánk Alice.
-Na hogy haladsz, az esküvő szervezésével?-hangzott el a kérdés Edward szájából.
Ahogy ezt kiejtette a száján, lefelé kezdtem nézni, és elfordultam. Tudtam, ez feltűnik Edwardnak de én nem voltam kész erre.
-Nagyon jól, de még rengeteg dolog hátravan.
Elkezdett remegni a lábam, nem tudom mitől féltem annyira, de amennyi könyvet tartottam a kezemben, egyszerre kiesett a kezemből.
Ahogy a könyvek kiestek a kezemből, Edward azonnal ott termett mellettem, és megfogott mielőtt elesek.
-Sajnálom, nem tudom mi lehet velem.-mentegetőztem.
-Jól van, Alice, fogd Bella cuccát hazaviszem.
-Nem! Jól vagyok, semmi bajom.-mentegetőztem.
-Nem! Bella, most hazaviszlek.-parancsolt rám Edward.
-Alice, kérlek hozd magaddal Bella cuccait a kocsihoz.-és már mentünk is kifelé.
-Beültünk a kocsiba és már hajtottunk is haza. Alice természetesen, nem jött velünk. Ő mondta meg a tanárnak miért nem lehettünk ott.
Ahogy elindultunk, én aludni kezdtem, és az egész utat végigaludtam. Éreztem ahogy Edward autója egyre csak felgyorsul.
Amikor hazaértünk, Edward a karjaiban vitt fel a szobámba, és már hívta is Charliet.
-Nem kellet volna hazahozz, jól kezdem az első napomat!-mondtam neki.
-Nem tehettem mást, látszott rajtad, hogy nem vagy jól!-mondta, és közben megcsókolta a homlokom.
-Én tudom mi történt veled!-mondta bársonyos hangján.
-Mi történhetett?-én még míndig nem értettem.
-Félsz, félsz ettől az egész házasság dologtól, de nyugodj meg.-megnyugtatott a szavaival.
-Igen, talán így van, de ígérem többet nem fordul elő.-mentegetőztem.
-Rendben, de addig is aludj, majd még benézek hozzád, és biztosan Charlie is benéz hozzád. Újra homlokon csókolt, és elindult kifelé, én pedig megint csak elaludtam.

Újra itt vagyok!

Sziasztok! Újra itt van az edwardbellabreaking!
Újult erővel, és sok jó kedvel kezdek bele ismét, remélem megint olvasni fogtok engem.
A következő friss azonnal várható, amint tudok jövök!
Köszönöm az elmúlt pár napot, amit pihenéssel tölthettem. Nem volt pár nap, több volt annál, de legalább tudom hogy szeretnétek olvasni.
Nemsokára suli. De én azért fogok jönni.

2010. július 19., hétfő

2.fejezet ;Várakozás

-Érezem a szagát!-mondta grimaszolás közben.

-Na én mentem!- és futásnak eredt.
-Ne Jacob, csak ezt ne!-kiabáltam utána.
Hirtelen megállt és rámnézett.
-Még messze jár, csak a határig jött.-kiabált vissza.
Nos, gondoltam magamba, ha ezt a kiabálást nem hallja meg.. akkor semmit sem..
-Még van egy kis időnk.-és hirtelen visszafutott.
-Ezt meg hogy érted?-értelmetlenül néztem rá.
-Csak, csak ne menj el oké?-tettem fel neki a kérdést újra meg újra.
-Muszály! Nem bírok itt maradni.-válaszolta durván, és egy enyhe de forró csókkal búcsúzott. Már futásnak is eredt és szép lassan eltünt a fák között. Én pedig dunnyogva elindultam a határ felé, oda ahol már vártak rám.
Alice, Emett, és Edward türelmetlenkedtek a határnál. Ez vicces, mert Jacob nem is említette hogy mind a három Cullen testvér itt lenne.
-Hé, Mrs.Cullen!-viccelődve kiáltotta Emett, és azonnal odafutott hozzám, és megölelve felemelt a földről.
-Jólvan,jólvan mostmár leteheted!-kiáltott rá Edward, amikor már fél perce szórított.
-Nos, halljam hol voltál?-Edward kérdőre vont.
-Háát.. tudod én csak, sétálgattam.. -próbáltam nem elárulni hogy Jacob-val voltam.
-Értem, és mi az a seb a lábadon?-kérdezte, és mind a hárman a vérző lábamra néztek.
-Oh, hát ez? Csak egy kiálló fa gyökerében megbotlottam.-mondtam el az igazságot.
-De kutya bajaom, nem kell aggódnod értem.-mentegetőztem.
-Oké, szóval akkor irány haza!-mondta Alice aki most szokatlanul szótlan volt.
Mind a négyen beszálltunk Edward kocsijába, és szótlanul ültünk.
-Alice, hogy állsz a készülődéssel?-kérdeztem, mert nagyon unalmas volt a hangulat.
-Oh.. tudod egész jól, már majdnem készen vagyok.-Mondta elég magabiztosan.
Hazaértünk. Engem kitettek a házunknál, és ők csatlakoztak a többiek vadászatához. Én pedig bementem a házba.
-Hé, Bells milyen napod volt ma?-csengett fel a szokásos kérdés Charlie-tól.
-Nagyon unalmas volt, mint mindíg.-és megadtam neki a szokásos választ.
-Apa!-szólítottam meg.
-Igen?-kérdezte vissza.
-Nem bánod, ha ma elöbb fekszem le? Nagyon fáradt vagyok.-válaszoltam neki, fáradt hangon.
-Persze, bells nyugodtan.-a megértő válasz megérkezett.
-Oké, akkor felmegyek.-és egyszeriben a lépcső felé vettem az irányt, de elötte még gyorsan telefonáltam egyet.
Kicsöng....
-Hé, Seth én vagyok az, Bella.-bemondtam a telefonba, azonnal hogy felvette.
-Szia Bella!-felkiáltott.
-Nem hiszed el hogy mi történt, találkoztam Jacobbal!-mondtam neki izgatott hangon.
-Télleg? És mégis hol?-kérdezte meglepően.
-Éppen a LaPush-ban sétáltam, amikor felbukkant a fák között.
-Ez remek!-felkiáltott.
-Szóval, nem tűnt el örökre.-reménykedett.
-Nem, nem tűnt el.-szóval akkor megnyugodhattok.-nyugtattam őt.
-Csak gondoltam szólok nektek, mert senkinek sem szóltam.-bizonygattam.
-Oké köszönjük.-megköszönte és hozzátette hogy:-Mást nem tehetünk mint hogy várunk, mert vissza fog térni a falkához.
-Okés, akkor várok, és Szia!-köszöntem el.
-Szia Bella!
Felmentem a szobámba és Edward már ott várt rám, aggódó arcal.

2010. július 14., szerda

1. fejezet; Mindennek vége

Vége a csatának és nem sérült meg senki, senki csak az én Jacobom. Ahogy Charlie leírta hogy káromkodott, és más anyját vette a szájára már mindent eltudtam képzelni. Carlisle mindent megtett, annyi morfiumot nyomott belé, hogy egy normális ember már függővé vált volna. Charlie még azóta is megszállottan keresi. Billy akár hogy is mondta neki hogy nagy fiú már, tud magára vigyázni. Ő rá sem hederített. Néha-néha is bujkált valami, de azonnal szétfoszlott amint a falkára gondoltam. Azóta is tartom a kapcsolatot Seth-el. Éppen a LaPushban sétáltam amikor Edwardra gondoltam. Mert még ma nem is jelentkezett. Egyet gondoltam és a telefonomért nyúltam. Amikor megbotlottam egy kiálló fa gyökerében. Ez nem volt meglepő, úgy is olyan béna vagyok!
-Nagyszerű!-mondtam haragosan.
Most már segítséget kell hívnom. A telefonomban Edward szerepel az első helyen. Nem haboztam, felhívtam. Miközben kicsöngött, nagyon meg ijedtem. Mert a fák közül kilépett egy farkas. Mondanom sem kell, hogy azonnal felkeltem a földről. Farkasból-Emberré lett. Ő volt az! Jacob. Azonnal odafutott hozzám.
-Hé Jacob! Csak hogy végre itt vagy!-mondtam kicsattanó örömmel!
-Bella, istenem nem ütötted meg magad?-kérdezte levegővétel nélkül.
-Nem kutya bajom!-vágtam rá azonnal.
-Hát te nem vagy férjnél?!-kérdezte bizakodva.
-Ő...-ziháltam. -Még nem.-vágtam rá azonnal.
-Szóval, akkor nem lesz semmiféle esküvő?-kérdezte reménykedve.
-Nem, még nem.-mondtam amilyen gyorsan csak tudtam.
-Hé, most csak az a lényeg hogy itt vagy!-löktem meg és egy kicsit fájdalmasra sikerült.
-Igen meg persze az hogy te is itt vagy!-és egy nagy lendülettel átfogta a derekam és megölelve felemelt.
-Jaj Jacob, annyira hiányoztál!-motyogtam halkan, ahogy letett.
-Szóval...engem is meghívtok?-mondta és közben elcsuklott a hangja.
-Persze, az egész falkát!-viccelődtünk.
-Őhm... oké.-mondta nevetés közben.
-Itt a vérszívód!-mondta az orrát ráncolva.
-Micsoda?!-értetlenkedtem.