2.fejezet ;Várakozás

-Érezem a szagát!-mondta grimaszolás közben.

-Na én mentem!- és futásnak eredt.

-Ne Jacob, csak ezt ne!-kiabáltam utána.

Hirtelen megállt és rámnézett.

-Még messze jár, csak a határig jött.-kiabált vissza.

Nos, gondoltam magamba, ha ezt a kiabálást nem hallja meg.. akkor semmit sem..

-Még van egy kis időnk.-és hirtelen visszafutott.

-Ezt meg hogy érted?-értelmetlenül néztem rá.

-Csak, csak ne menj el oké?-tettem fel neki a kérdést újra meg újra.

-Muszály! Nem bírok itt maradni.-válaszolta durván, és egy enyhe de forró csókkal búcsúzott. Már futásnak is eredt és szép lassan eltünt a fák között. Én pedig dunnyogva elindultam a határ felé, oda ahol már vártak rám.

Alice, Emett, és Edward türelmetlenkedtek a határnál. Ez vicces, mert Jacob nem is említette hogy mind a három Cullen testvér itt lenne.

-Hé, Mrs.Cullen!-viccelődve kiáltotta Emett, és azonnal odafutott hozzám, és megölelve felemelt a földről.

-Jólvan,jólvan mostmár leteheted!-kiáltott rá Edward, amikor már fél perce szórított.

-Nos, halljam hol voltál?-Edward kérdőre vont.

-Háát.. tudod én csak, sétálgattam.. -próbáltam nem elárulni hogy Jacob-val voltam.

-Értem, és mi az a seb a lábadon?-kérdezte, és mind a hárman a vérző lábamra néztek.

-Oh, hát ez? Csak egy kiálló fa gyökerében megbotlottam.-mondtam el az igazságot.

-De kutya bajaom, nem kell aggódnod értem.-mentegetőztem.

-Oké, szóval akkor irány haza!-mondta Alice aki most szokatlanul szótlan volt.

Mind a négyen beszálltunk Edward kocsijába, és szótlanul ültünk.

-Alice, hogy állsz a készülődéssel?-kérdeztem, mert nagyon unalmas volt a hangulat.

-Oh.. tudod egész jól, már majdnem készen vagyok.-Mondta elég magabiztosan.

Hazaértünk. Engem kitettek a házunknál, és ők csatlakoztak a többiek vadászatához. Én pedig bementem a házba.

-Hé, Bells milyen napod volt ma?-csengett fel a szokásos kérdés Charlie-tól.

-Nagyon unalmas volt, mint mindíg.-és megadtam neki a szokásos választ.

-Apa!-szólítottam meg.

-Igen?-kérdezte vissza.

-Nem bánod, ha ma elöbb fekszem le? Nagyon fáradt vagyok.-válaszoltam neki, fáradt hangon.

-Persze, bells nyugodtan.-a megértő válasz megérkezett.

-Oké, akkor felmegyek.-és egyszeriben a lépcső felé vettem az irányt, de elötte még gyorsan telefonáltam egyet.

Kicsöng....

-Hé, Seth én vagyok az, Bella.-bemondtam a telefonba, azonnal hogy felvette.

-Szia Bella!-felkiáltott.

-Nem hiszed el hogy mi történt, találkoztam Jacobbal!-mondtam neki izgatott hangon.

-Télleg? És mégis hol?-kérdezte meglepően.

-Éppen a LaPush-ban sétáltam, amikor felbukkant a fák között.

-Ez remek!-felkiáltott.

-Szóval, nem tűnt el örökre.-reménykedett.

-Nem, nem tűnt el.-szóval akkor megnyugodhattok.-nyugtattam őt.

-Csak gondoltam szólok nektek, mert senkinek sem szóltam.-bizonygattam.

-Oké köszönjük.-megköszönte és hozzátette hogy:-Mást nem tehetünk mint hogy várunk, mert vissza fog térni a falkához.

-Okés, akkor várok, és Szia!-köszöntem el.

-Szia Bella!

Felmentem a szobámba és Edward már ott várt rám, aggódó arcal.