4 fejezet: A meglepetés

Ahogy felébredtem, elkapott a szédülés, és egy szál fekete pólóban elindultam lefelé a lépcsőn. Azonnal keresni kezdtem Edwardot. De a ház üres volt. A telefonért nyúltam és tárcsáztam a számot.
-Hey.-mondtam azonnal, ahogy felvette.
-Hé Bella, hát te miért nem alszol?-kérdezte meglepően.
-Úgy látszik kialudtam magam.-válaszoltam neki.
-Miért mentél el?-kérdőre vontam.
-Alice hívott fel, és sietnem kellet.-válaszolta.
-Miért, mi történt?-kérdőre vontam, szokás szerint.
-Alice látott valamit?-kérdeztem, és közben kezemmel szántottam a hajam.
-Igen, látott valamit.-válaszolta, de a hangja csak úgy remegett.
-Mi a baj Edward?-kérdeztem vissza.
-Semmi, tényleg semmi.-aggódott hanggal válaszolt.
-Oké.-válaszoltam vissza.
-Érted megyek, ne mozdulj, maradj ott a házban.-válaszolt, és közben elcsuklott a hangja.
-Rendben, csak siess!-most már én is aggódó hanggal válaszoltam neki.
-Miért talán nincs valami baj?-kérdőre vont.
-Nem, nincs, de nagyon megrémisztettél.-válaszoltam halkan.
-Nyugodj meg, pár perc és ott vagyok!-és ezzel kinyomta.
Felszaladtam a szobámba, és átöltöztem. Nem ment valami gyorsan, mert még mindig Edward szavai zsongtak a fejemben. Mi lehet a baj? És akkor minden összeállt. A Volturi. Talán ők az a veszély, amit Alice látott, mi van ha, tudják hogy még mindig ember vagyok? És csak fel-alá járkáltam a szobámban. Nem bírtam tovább. És akkor kopogtak az ajtón.
Lerohantam amilyen gyorsan csak tudtam, ami nem volt könnyű mert egy csomószor megbotlottam, de végül ajtót nyitottam. Edward az ajtóban állt, felkapott és betett a kocsijába.
Elmentünk.
Az egész úton hallgattunk, én pedig nem mertem rákérdezni de egyszer muszáj rajta túlesnem.
Ahogy odaértünk a Cullen házhoz, kiemelt a kocsiból, és a bejáratig cipelt, mert még mindig szédültem, és ő ezt valahogy sejthette mert mindenhová a karjában vitt. Amikor végre a bejárathoz értünk, bementünk az ajtón, és mint egy kupaktanács, az összes Cullen ott volt a nappaliban. Beértünk. Edward és én leültünk.
-Na jó, mi a baj?-kérdőre vontam Edwardot.
-Úgy látszik hogy Jane, és a bandája visszajönnek.-válaszolt Emett, mert Edward szóhoz sem tudott jutni.
-Hogy lehet ez?-kérdeztem Carlisletól.
-A múltkori kis eset gondolom Aro fülébe juthatott.-válaszolta komolyan.
-Ennek az egész rémálomnak csak úgy vethetünk véget, ha átváltoztatsz.- és rámeredtem Edwardra.
-Nem, azt nem engedem! Amíg van esélyem, embernek akarlak látni.-válaszolta dühödten, és könnyes szemmel.
-De a Volturit nem lehet elintézni, ugye?-kérdeztem tőlük.
-Nem, sajnos nem.-válaszolta Emett.
-De akkor mit tehetünk?-kérdeztem tőlük.
-Alice pontosan mit láttál?-kérdeztem, és közben elcsuklott a hangom.
-Annyi volt az egész, hogy Jane, és a többiek Olaszországban tanácskoztak, rólad.
-Edward hirtelen felkapott, és dühös léptekkel vitt kifelé.
-Mégis mit csinálsz?-rákérdezett Carlisle.
-Nem fogom ölbe tett kézzel várni, hogy eljöjjenek Belláért.-és azzal továbbindult.
-De nincs más választásod!-Carlisle válaszolt vissza neki.
-Már hogy ne lenne! Elviszem innen, és megvédem mindentől.
-De hiszen tudod, hogy ezt nem teheted.-válaszolt neki Rosalie.
-Akkor most azt hiszem hazaviszem Bellát.
-Vigyázzatok magatokra!-kiáltott Esme, és azzal kiléptünk a teremből, és az ajtó felé vettük az irányt.
-Edward, én nem tudom mi ütött belém ma reggel, és azt sem hogy miért kezdtek el tanácskozni rólam... de abban biztos vagyok hogy veled maradok, ha törik, ha szakad.-és azzal egy forró csókkal kivitt.
Betett az autóba, és hazavitt.
Charlie már otthon várt, kérdőre vont arccal, Edward viszont a karjaiban hozott haza.
-Mégis hol voltatok? És miért nem voltál suliban?-kérdezte Charlie.
Edward letett, és én odasétáltam lassú léptekkel Charlie felé, és alig álltam a lábamon, ezért egyszer kicsuklott a lábam, de Edward megfogott.
-Mi az Bells talán beteg vagy?-kérdezte Charlie.
-Reggel majdnem összeestem a suliban, és Edward hazahozott, aludtam egyet, aztán elvitt engem Carlislehoz és ő megnézett.
-Azt mondta hogy nagyon gyenge vagyok, és pihennem kell.
Azzal Edward felvitt a szobámba, de az előtt hogy felvitt volna, Charlie megköszönte neki, hogy hazahozott.
Felvitt, és lerakott az ágyamra. Azzal mind a ketten elaludtunk.